|
Dr. Rőder Editnek, a kuratórium tagjának megemlékezése
Szabolcsi Miklós elhunyt elnökről
(elhangzott az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány
2000. december 18. napján tartott Ösztöndíj-kiosztó ünnepségén) Tisztelt Vendégeink! Kedves Barátaink! Mai díjkiosztó ünnepségünk alapjául szolgáló fordítói ösztöndíjpályázatot még szeretve tisztelt, dr. Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány Kuratóriumának elnökével együtt írtuk ki, de fájdalom, ünnepségünkön már nem lehet jelen, mert 2000. szeptember 2-án elhunyt. Mint minden este, ezen a napon is találomra felnyitottam Füst Milán Napló-ját, mely a 627. oldalon, egy 1921. április 16-án kelt bejegyzésnél nyílt ki, Idézem: „Szegény áldozat ide van téve, hogy múljon el az élete – ártatlanul el kell tűrnie a büntetést – hogy elfolyik az ujjai között – s nem tehet ellene semmit. Mint múló fény,oly megfoghatatlan az élet.” E bejegyzést olvasva úgy éreztem, s érzem ma is, hogy Füst Milán üzent, mágus is volt, megtehette… Nem tisztem, hogy Szabolcsi Miklós akadémikus életútját, tudományos munkásságát méltassam, megtették ezt nálam hivatottabbak. De erkölcsi parancs számunkra, hogy megemlékezzünk arról a 12 évről, melyet a Füst Milán Fordítói Alapítvány kurátoraiként töltöttünk el Szabolcsi Miklós elnökünk mellett. 1988 előtt személyesen nem ismertük egymást, - bár ismertük egymás munkásságát, s volt egy közös érintkezési pontunk: mindhárman személyesen ismertük és nagyra becsültük Füst Milánt és feleségét, Füst Milánné Helfer Erzsébetet. Közhely, de igaz: a legnagyobb dramaturg az élet, mely úgy rendelte, hogy Füst Milánné Helfer Erzsébet 1982. május 17-én kezembe adja azt a tollat, amellyel lejegyeztem közcélú kötelezettségvállalását, végintézkedését, melyben rendelkezett a Füst Milán Fordítói Alapítvány létrehozásával, s ezzel az eddig külön-külön szálon futó életutunkat dr. Szabolcsi Miklóssal, s dr. Boytha Györggyel összekötötte. Engedjék meg, hogy a közcélú kötelezettségvállalás néhány, eddig nyilvánosság előtt nem ismert sorát felolvassam: „Füst Milán Kossuth-díjas költő, prózaíró és esszéista feleségeként életemet a költészet, az irodalom hatotta át. Részese lehettem remekművek születésének, majd a születést követő utóéletének: meg nem értésnek, hallgatásnak, sikernek egyaránt. Csak egy dolognak nem voltam részese, mert ez Füst Milán életéből hiányzott, az igénytelenségnek, a megalkuvásnak! A magyar költészet, prózairodalom olyan nagyságokkal büszkélkedhet, akiknek nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ számára volt és van mondanivalója. E mondanivaló a magyar nép számára ma már érthető, hozzáférhető, mert a költészet, az irodalom olyan sajátos közkinccsé vált, amely annál gazdagabbá teszi életünket, minél többet merítünk belőle. De érthető-e, hozzáférhető-e költészetünk, irodalmunk az európai, s az Európán kívüli nemzetek számára? E kérdés megválaszolása nem lehet feladatom. De az igen, hogy a megértést hozzáférhetőséget elősegítsem azzal, hogy halálom esetére egész vagyonomat f e l a j á n l o m Füst Milán nevét viselő fordítói alapítvány céljára.” A meghagyás letéteményeseként Füst Milánné a Magyar Tudományos Akadémiát jelölte meg. A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milánné Helfer Erzsébet közcélú felajánlásának, végakaratának megfelelően halálakor meglevő teljes vagyonából 1988-ban létrehozta a Füst Milán Fordítói Alapítványt, s elnökéül dr. Szabolcsi Miklós akadémikust jelölte, aki haláláig látta el a tisztet. A Kuratóriumban kialakult munkamegosztásból következően a két évente emelkedő számú fordítói ösztöndíjpályázatokat Szabolcsi Miklós elnök tanulmányozta, aki ismerte a nemzetközileg jelentős fordítók személyét, munkásságát, fordítói kvalitását, s szakmailag megalapozott javaslatokat terjesztett a Kuratórium elé. Szabolcsi Miklós magas színvonalú munkájának köszönhetően a Füst Milán Díj, illetve Füst Milán Fordítói Ösztöndíj rangot adott viselőjének, s ezáltal ismertté és elismertté tette a Füst Milán Fordítói Alapítvány munkásságát nemcsak Európában, de az Európán kívüli országokban is. Füst Milánné Helfer Erzsébet célja beteljesedett. Az Alapítvány jó hírneve, elismertsége eredményezte, hogy 1992. április 15-én Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke Szabolcsi Miklóshoz intézett levelében hozzájárult ahhoz, hogy az Alapítvány neve „MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány” legyen. Kiteljesedett nevünk névadójaként tiszteljük Kosáry Domokost, az MTA volt elnökét, s köszönetet mondunk Szabolcsi Miklósnak azért a munkájáért, mellyel ezt az elismerést elősegítette. Köszönjük Szabolcsi Miklósnak a barátságát, barátságunkat, azt, hogy olyan légkört alakított ki, amely lehetővé tette, hogy egymás munkájának elismeréséből személyiségének megbecsüléséből olyan barátság alakulhatott ki, mely valóban egyike a kebel legnemesebb érzelmeinek, s melyet a halál se szakíthat meg, csak emlékké finomíthat. Szabolcsi Miklós 1996-ban volt 75 éves. Születésnapján megajándékoztuk egy töltőtollal, melyre ráírattuk: „Köszönti Önt Füst Milán”. Örült, nagyon meghatotta figyelmességünk. Szabolcsi Miklós karizmatikus személyiség volt. Ha valahová belépett – anélkül, hogy megszólalt volna – fel kellett figyelni rá. Sugárzott belőle a tudás, a megértés, a műveltség, mint a fény, s hátha még meg is szólalt! Alig több, mint egy éve annak, hogy Szabolcsi Miklós e teremben mutatta be az 1999-es Könyvnap alkalmából Füst Milán Teljes napló-ját. Visszaadhatatlan az, ahogyan a Teljes napló-ról, Füst Milánról, a koráról, kortársairól beszélt. Arról, hogy a Teljes napló Füst Milán életművének egyik kulcsa, egyúttal a XX. századi magyar irodalom egyik referenciakönyve, 2000 oldal rétegezett, gazdag vallomás, forrás értékű mű, szinte a magyar irodalom egyfajta titkos története. „Ám a Napló szövegének legnagyobb részét – emelte ki Szabolcsi Miklós – belső életének harcai, viaskodása, önmagával folytatott sokirányú küzdelme teszi ki. Egy aggályos, az élettel, a betegséggel, s már igen korán a halállal folytatott harc tükre a mű. Nem folytatom, mert mint mondtam, nem tisztem Szabolcsi Miklós munkásságának méltatása. Szabolcsi Miklós szabadon előadott irodalmi esszéje volt Füst Milán Teljes napló-jának bemutatása, mely lenyűgözte a hallgatóságot. A hallgatóság figyelme inspirálta az előadót, hogy gondolatai, ismeretei gazdag tárházából még többet adjon. Amikor e sorokat írtam, akkor tudatosodott bennem az, amit az előadó varázsa, az általa nyújtott művészi élmény hatása akkor elfedett: az, hogy a Teljes napló bemutatása nem volt más, mint Szabolcsi Miklós tiltakozása az elmúlás ellen. „Az elmúlás elleni tiltakozásunk legszebb és legnemesebb eredménye bennünk éppen a művészet” – írta Füst Milán a Látomás és indulat a művészetben című művében. Higgyünk Füst Milánnak, nagy gondolkodó, s filozófus is volt! Szándékunk szerint két verset fog elmondani a kiváló színművész, Szabolcsi Miklós barátja, Kézdy György. Az egyik József Attila Eszmélet című verse, melyet Szabolcsi Miklós különösen szeretett, könyvet is írt róla. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a cím eszmélkedést, a világra való kitekintést jelent. Azt a vers utolsó szakaszában megjelenő magatartásformát, a kor mindent megfigyelő, mindet lejegyző tanújáét különösen magáénak érezte: „Így iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.” A másik vers Füst Milán Öregség című verse. Azért erre a versre esett a választásom, mert ezt több ízben hallgattuk együtt Füst Milán felejthetetlen előadásában, amint „Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni”, s azért is ezt a verset választottam, mert a vers öreg görögje hiábavaló átkai után „… elment persze, - csend lett végül e vidéken.
De a szívében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s
egy másik, még nagyobb figyelem …
S a feje körül tompa derengés.” Kedves, nagyon kedves Szabolcsi Miklós, Búcsúzik Öntől Füst Milán! Aquinói Szent Tamás mondta az isteni hatalmat meghatározó logikai levezetéseinek egyikében: „Azt még az Isten se tudja megtenni, hogy ami elmúlt, sose létezett legyen.” Szeretett barátunk, Szabolcsi Miklós! Mi, akik jelen vagyunk e megemlékezésen, a múlandóság cáfolatául megőrizzük emlékedet, megköszönjük barátságodat, szeretetedet, bölcsességedet. A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány Kuratóriuma nevében mondom: Isten veled!
|
