Füst Milánról

Szabolcsi Miklós írása Füst Milánról,
melyet az 1999. évi Berlini Könyvvásár alkalmából írt

Most, az ezredvégen nosztalgiával, csodálattal és iszonyattal tekintünk vissza a „rövid” huszadik század elejére, a nagy nekiindulások, nagy kezdemények időszakára. Ígéretes és zűrzavaros korszak volt ez Kelet-Közép-Európában is, virágzása irodalomnak, művészetnek, filozófiának. Ám a remény korszaka mögött félelem és baljóslatú előérzet lapul, a Ferenc József-i rend mögött egyre világosabb a fenyegető katasztrófa előérzete.

A magyar irodalomban a vezető folyóiratról, a Nyugatról neveztük el a korszakot. 1908-ban indul ez az új korszak. Hordozói és kiemelkedő képviselői „nagy szörnyetegnek”, csupa különleges, szélsőséges íróegyéniség, a próféta és népvezér Adytól a valóság szerelmeséig, Móricz Zsigmondig, a varázslat és mágia költőjéig, Kosztolányi Dezsőig, a „minden másképpen van” életérzése ironikus nagymesteréig, Karinthy Frigyesig.

Ebbe a sorba illeszkedik Füst Milán (1882-1967). Ő is „nagy szörnyeteg”, bár szinte nincs is életrajza, napjainkig kell várni, hogy a kifelé egyhangú, belülről gazdag és izgalmas, sőt tragikummal teljes életút részleteit megismerjük. Nagy szerepjátszás, önmaga stilizálása, az „én és a világ” újfajta viszonya rajzolódik ki már korai műveiből is.

Költőként lesz ismertté, a Nyugat lapjain jelennek meg különleges hangvételű, csak rá jellemző szabadversei. Bibliai hangütés és középkori díszletek – ez az a szokatlan környezet, amelyben egy magányos, betegségtől félő lélek szólal meg ritka erővel. Azóta is kritikai értékelések vitája zajlik körülötte: vajon egy újfajta „objektív líra” bontakozik-e ki? Vagy ellenkezőleg: századvégi szereplíra ez? Van, aki Martin Buber perszonalizmusával rokonítja, mások a későszimbolista eszköztárat ismerik fel benne. Utóbb, a húszas-harmincas években a korai versekhez „újakat” csatol, a „régi és új” versek tovább gazdagítják az öregség és a rémület nagy erejű hangját. A már valóban öreg és beteg költő makacsul hirdeti magányát – formái egyre tisztultabbak. A magyar nyelvhez, a magyarsághoz való tartozás problémává válik – a versek sajátos pátosza is feszültebbé lesz. A valódi világ körülötte és a verseké is groteszkebbé, kísértetiesebbé válik, a díszletek egyre exotikusabbak. A kései versek, amelyeknek sora haláláig tart, mintha egy olyan vonulatba tartoznának, amelyet Saint-John Perse, Valéry és T.S. Eliot nevével jelezhetnénk leginkább.

Füst Milán azonban nem csupán lírai költő. Már a húszas évektől egymás után jelennek meg regényei és novellái is. A távlatok, a magányos elvontság költője a mindennapok eseményeinek, a férfi és a nő viszonyának izgatott és árnyalt kutatója is lesz – a magyar lélektani próza külön ágát teremtve meg ezzel. Az Adventnél talán nincs is szuggesztívebb képe a húszas évek eleje terrorral és bizonytalansággal teljes légkörének – talán csak Kafka A peréhez hasonlítható. Ám prózai művei közül ő is, az olvasók is A felségem története című nagyregényét tartották legtöbbre: Störr kapitány története valóban a személyiség válságának, elsősorban a nő problémájának zeneileg is megszerkesztett, ugyanakkor mélyen megélt ábrázolása. (Mindeddig ez a regény Füst Milán legtöbbet fordított munkája. Hadd emeljen ki a Gallimard-nál megjelent francia kiadást, amely – ha nem is tömegsikert – jelentős irodalmi elismerést aratott.  

Mint csaknem minden magyar kortársának, neki is reménytelen szerelme volt a színház. Csak élete végén érhette meg, hogy különleges nyelvezetű, erős drámai feszültségű színdarabjai (IV. Henrik, Catullus, Boldogtalanok, Máli néni, ez utóbbi vígjáték) nagy sikert aratva színre kerülhetnek. Ez a sikersorozat azóta is tart.

A Füst-életmű más irányban is gazdag – hiszen jellegzetesen intellektuális író volt - , műveinek jelentős része filozófiai, esztétikai reflexió, kommentár, értekezés. Ilyen irányú tevékenységének csúcspontja egy nagy esztétikai traktátus: Látomás és indulat a művészetben. Ez voltaképpen az 1945 után tartott egyetemi előadásainak szövege. Ezek az előadások egyébként néhány évig a budapesti társadalmi élet szenzációjának számítottak. A tolókocsin érkező költőt nagy hódolattal fogadták az egyetemen. A beteg emberből csakhamar mágikus erejű színész és próféta bontakozott ki.

Shakespeare és Tolsztoj voltak a főszereplői ezeknek a szuggesztív erejű előadásoknak.

Költői életmű, novellák, regények sora, esztétikai művek, emlékezések: ez Füst Milán látható műveinek sora. Ám mögötte egy hiányzó középpont, egy „fekete lyuk” rejtőzködik, egy létező, de eddig fellelhetetlen, bujkáló alapmű: Füst Milán naplója. Önmaga vallotta róla többször: ezt tekinti legfontosabb művének.

Egész legendakör keletkezett körülötte – a mítoszt a részben elégett naplóról persze önmaga is gerjesztette. A legendává vált Napló egyes részei, Füst halála után pedig egy kivonatos kiadás is megjelenhetett. Mindezek után volt igazán nagy szenzáció, hogy az 1999. évi könyvnapra napvilágot látott a „Teljes Napló”. Ennek a címlapjával borítottuk e kis szoba falait.

A Teljes Napló Füst Milán egész életművének egyik kulcsa, s egyúttal a XX. századi magyar irodalom egyik referenciakönyve. A 2000 oldal rétegezett, gazdag vallomás. Nem napló azonban klasszikus értelemben, nem az 1908 és 1944 közötti évek puszta krónikája.

Van egy rétege, amely – szűkszavúan ugyan – utal a kor történéseire s az első világháború, 1920 vagy a II. világháború eseményeire, mégpedig úgy, ahogy azok előbb egy kereskedelmi iskolai tanár, majd egy szabadúszó író horizontján megjelennek.

Ennél gazdagabb és jelentősebb forrásértékű mindaz, amit írótársairól feljegyez. Szinte a magyar irodalom egyfajta titkos története áll így elő. Irigység, féltékenység és rajongás egyaránt mozgatja – s a Titkos Történet minden eddigi forrásnál többet árul el kortársai, íróbarátai magánéletéről, szexuális ügyeiről, jelleméről, indulatairól.

Ám a Napló szövegének legnagyobb részét belső életének harcai, viaskodása, önmagával folytatott sokirányú küzdelme teszi ki. Egy aggályos magatartás, az élettel, a betegséggel, s már igen korán a halállal folytatott harc tükre a mű. A higgadt és méltóságos felszínt megtartó, belülről forrongó ember harcáról van szó. Írói helyéről, tehetségéről, értékéről folytatott örök vita darabjai a naplójegyzetek.

És többszörösen is „regény a regényben”: harca a szerelemmel, az igazi partner keresése, rövidebb életű kapcsolatok után feleségének a megtalálása. Ismét csak különös regény, ahogyan az érte rajongó, de nem igazán vonzó tanítványból a mellette mindvégig kitartó, nehéz helyzetekben mindig segítő partner válik. Általában is: a Naplót a szexualitás vágya, a nemiséggel való viaskodás egyik fő motívumként kíséri végig.

Mindez pedig többféle közegbe is beleágyazva: filozófiai, természettudományi, politológiai meditációsorba. Füst egyike a leginkább filozófiai hajlamú íróinknak, ugyanakkor a kortárs világirodalom legtudatosabb vizsgálóinak is. Ilyen szempontból is valóságos kincsesbánya a Teljes Napló. Mint kortársainak legtöbbjét, az angolon kívül a kortárs német irodalom izgatja a legjobban. A bécsiek és a Mannok, Georg Groddeck vagy Franz Kakfa, vagy még tágabban Goethe vagy Kleist foglalkoztatja. A Napló egyfajta világirodalom-történet is. Kelet-Közép-Európából nézve.

Még tágabban: a kort mozgató nagy kérdések, a nagy politikai mozgalmak, diktatúrák keletkezése és működése, vagy a zsidókérdés és az irodalom, az írók és a betegség viszonya, a pszichoanalízis, Adler és Jung vitái is hangot kapnak egy gondolkodó, nagyon is kritikus, sokszor keserű és aggályos értelmiségi megfogalmazásában.

És ami talán éppen Füstnél váratlan és meglepő: az egyéni élet nagy kérdései, egy szörnyű kor gondolatai és indulatai a Naplóban a mindennapok történetébe is bele vannak ágyazva. A Teljes Naplóban több száz sztori van elhintve, anekdoták, életrajztöredékek a korból. E kis történetek, sztorik sora egy nagy prózaíró művének első vázlatai, egyúttal egy időszak belső életének szinte szociológiai szempontú látlelete. Ezeken keresztül emberi nagyság és hiúság, hírnév, szex, társadalmi presztízs, anyagi gondok örök és változatos játéka tárul elénk.  

Egy irodalom életének mindig belső ünnepe addig ismeretlen művek felbukkanása. Az 1999. évi frankfurti könyvvásáron kiadónk egy ilyen meglepetéssel, a Teljes Napló immár valóban teljes kiadásával lephette meg magyar és reményünk szerint lepi meg külföldi olvasóközönségünket.

Szabolcsi Miklós   

Az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány grafikai arculatterve
Szűr-Szabó Edit iparművész munkája