Dr. Rőder Edit: Emlékbeszéd Füst Milánról
a szülőházán elhelyezett emléktábla-avató ünnepségen,
2008. július 17-én.

A Hársfa u. 6. sz. alatti társasház lakóközössége által küldött MEGHÍVÓBAN az szerepel, hogy a mai napon, 2008. július 17-én, Füst Milán születése 120 évfordulója alkalmával koszorúzással egybekötött megemlékezést és emléktábla-avatást tartanak, melyen ünnepi beszédet mond: dr. Bodnár György Széchenyi-díjas irodalomtörténész, az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány kuratóriumának elnöke. Sajnos Bodnár György elnök úr hirtelen jött betegsége miatt nem tudja megtartani emlékező beszédét, melyre ünnepi örömmel készült, mint Füst Milán befogadástörténetének, Füst Milán költészetéhez vezető utak értő, tudós elemzője.

Néhány összegező sort idézek – a Fekete Sas Kiadó – Füst Milán exkluzív kiadója – által Füst Milán 120. születésnapjára megjelentetett Füst Milán Összes verseihez – Bodnár György által írt tanulmányból. „Főleg az újabb irodalomtörténész nemzedékek számára új utak nyílnak a múlt és a jelen, a haza és a nagyvilág felé, tehát időben és térben, mint minden befogadástörténet, Füst Miláné is párbeszéd az idővel is.”

Kapcsolódjunk be a párbeszédbe.

II.

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Dr. Rőder Edit ügyvéd vagyok, az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány kuratóriumának egyik tagja, akit Füst Milánné Helfer Erzsébet, mint a család barátját delegált a háromtagú kuratóriumba. Közhely, de igaz, esetünkben kétszeresen is, hogy a legnagyobb dramaturg az élet, mely úgy rendelte, hogy Füst Milánné Helfer Erzsébet 1982. május 17-én kezembe adja azt a tollat, amellyel lejegyeztem közcélú kötelezettségvállalását, végintézkedését, melyben rendelkezett a Füst Milán Fordítói Alapítvány létrehozásáról.

Engedjék meg, hogy a közcélú kötelezettségvállalás néhány, eddig nyilvánosság előtt nem ismert sorát felolvassam:

„Füst Milán Kossuth-díjas költő, prózaíró és esszéista feleségeként életemet a költészet, az irodalom hatotta át. Részese lehettem remekművek születésének, majd a születést követő utóéletének: meg nem értésnek, hallgatásnak, sikernek egyaránt. Csak egy dolognak nem voltam részese, mert ez Füst Milán életéből hiányzott, az igénytelenségnek, a megalkuvásnak!

A magyar költészet, prózairodalom olyan nagyságokkal büszkélkedhet, akiknek nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ számára volt és van mondanivalója. E mondanivaló a magyar nép számára ma már érthető, hozzáférhető, mert a költészet, az irodalom olyan sajátos közkinccsé vált, amely annál gazdagabbá teszi életünket, minél többet merítünk belőle. De érthető-e, hozzáférhető-e költészetünk, irodalmunk az európai, s az Európán kívüli nemzetek számára?

E kérdés megválaszolása nem lehet feladatom. De az igen, hogy a megértést hozzáférhetőséget elősegítsem azzal, hogy halálom esetére egész vagyonomat

f e l a j á n l o m

Füst Milán nevét viselő fordítói alapítvány céljára.”

A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milánné Helfer Erzsébet közcélú felajánlásának, végakaratának megfelelően halálakor meglevő teljes vagyonából 1988-ban, éppen 20 éve létrehozta a Füst Milán Fordítói Alapítványt. A mai nap kettős ünnep: Füst Milán születésének 120., Alapítványunk születésének 20. évfordulója. Alapítványunk kuratóriumának munkájában kezdetektől fogva – mint az Artisjus delegáltja – részt vesz dr Boytha György, a szerzői jog nemzetközileg ismert és elismert tudósa is.

III.

Füst Milán 1888. június 17-én e házban, a Hársfa u. 6. sz. alatt született, szülei, Fürst Ignác és Weisz Jozefa. „Apámról mondják – írja Füst Milán 1919-ben kelt naplójegyzetében –, hogy nagyon szép férfi volt valamikor. Mikor én megismertem, beteg, összetört, rendetlen ember volt már. (…) Apám, mielőtt meghalt volna, két évig úgyszólván ágyban fekvő beteg volt, s mi már akkor a legnagyobb nyomorban küszködtünk. Konyhában laktunk, a legnagyobb piszokban és nyomorúságban. (…)”

„Anyám éles eszű, ambiciózus, végtelenül nagyravágyó asszony.”

Füst Milán apja 1896-ban meghalt.

„Anyám most ezer forinttal itt állott, s elkezdett könyörgő útjában magával cipelni – vézna, beteges gyereket (szembaj, fülbaj, vérszegénység, tüdőgyulladások) –, mint a nyomor szimbóluma, úgy jajveszékelt, s könyörgött.” „Végre is valaki kitanított – mint nyolcéves fiú felmentem, s minden erőmmel befurakodtam egy Szikszai nevű pénzügyi igazgatóhoz, átadtam néki saját kezűleg írt kérvényemet, amelyben dohánytőzsde-engedélyt kértem anyám számára. Anyám megkapta az engedélyt, pénzt is kapott hozzá kölcsön valami jótét lélektől és így tovább. Halálra dolgozta magát (meghalt 1916-ban).” Ez utóbbi idézet Füst Milán 1951. január 22-én kelt önéletrajzából való.

A dohánybolt, mint az irodalomtörténetből ismert, a Dohány utca 63. szám alatt volt. „Másfél évig az üzlet egy zugában a földön aludtunk – lakásunk nem volt –, ő félt s gyűjtött. Éltünk a legnagyobb piszokban, szegénységben – folytonos gyötrelmes félelmek között, hogy konkurens jön, vagy hogy elveszik a kenyeret.” Füst Milán ilyen körülmények között írta a Nyilas havát, az Armeniát, s a Boldogtalanok című drámáját is.

IV.

Füst Milán beiratkozott a jogi egyetemre, s jogi tanulmányait édesanyja támogatásával a legnagyobb nehézségek között végezte. A ma itt ünneplők között legfeljebb az idősebb emberek emlékeznek a „Szegénységi bizonyítvány”-ra, mely végigkísérte Füst Milán egyetemi éveit, s melyek közül kettőt emelek ki: 1909. január 15-én „tandíjmentesség kieszközlésénél leendő használatra” kért és kapott igazolást Budapest Székesfőváros VII. kerületének Elöljáróságától arról, hogy „Füst Milán úr vagyontalannak, illetőleg társadalmi állásához képest szegénynek minősíttetik”. 1909. január 10-én ugyancsak Budapest Székesfőváros VII. kerületének Elöljárósága igazolja, hogy „úgy az anya, mint a fia 348 koronát kitevő tartási költséget megfizetni nem képes”. Ez a Szegénységi bizonyítvány Füst Milán katonakötelezettségéhez kéretett.

Füst Milán 1912-ben jogi doktorátust szerzett.

V.

2008 a magyar irodalom ünnepe, mindannyiunk ünnepe. Száz éve, 1908-ban indult a Nyugat. A Nyugat indulása kitüntetett jelentőséggel bír Füst Milán írói életében is: megjelenik első írása Peter Altenbergről.

A Nyugatban jelennek meg Füst Milán versei is, melyeket a kortársak – Karinthy Frigyes, Nagy Zoltán, Kosztolányi Dezső, Kolnai Aurél, Komlós Aladár, Szilágyi Géza, Kassák Lajos, Peterdy Imre, K. Havas Géza, Vajda Endre, Vass István, Németh László és Radnóti Miklós – kezdettől fogva az objektív líra irodalmunkban történt megjelenéseként méltatnak. Még meg sem jelent Füst Milán első verseskötete, amikor Karinthy Frigyes az objektív szomorúság költőjének nevezi őt, Kosztolányi Dezső is úgy ír róla, mint aki a pontos és gyors asszociációk szárnyán a dolgok fölé emelkedik a tiszta szemléletig és – schopenhaueri értelemben – objektív lírát ad, általa a törvény és igazság szólal meg. Kosztolányi Dezső 1914-ben a Világban írt cikkében mondja ki, hogy Füst Milán verseiben szólal meg először a magyar vers libre: a szabadvers. Ezek a szabadversek mégis zártak, a lehető legkötöttebbek. Lélek váltja ki útjukat, szellem tölti meg őket nagy lehelettel. Ezért nem fáradnak el, ezért hömpölyögnek még egyre, ma is. Újszerűek, de ne dicsérjük újszerűségüket, a költészet általában ódon mesterség. – Paul Valéry írja: „Az újban csak a legrégibb jó”.

Radnóti Miklós írja, hogy Füst Milán versei a Nyugat egész írónemzedékére hatottak formailag. Szigorú törvényszerűségével visszavezette őket az időmértékhez, sőt közvetve a rímekhez is.

Irodalomtörténészek véleménye szerint Ady Endre után Füst Milán a legnagyobb hatású költője a Nyugatnak.

VI.

1920-ban keletkezett „a Stocker és Surgoth nevű bírák embertelen magatartásának és szörnyű ítéleteinek hatása alatt” a kis remekmű, az Advent. Füst Milán „a régi hűségről” vette a példát: a XVI. századi angol vallási mozgalmak félelemmel és üldözésekkel terhes korszakát felelevenítve vállalt közösséget – szinte elsőként – a fehérterror idején a perbe fogott és meghurcolt forradalmárokkal. A példázatra a rendőrhatóságok is felfigyeltek, sokat zaklatták az írót. De Füst Milán ezt is büszkén vállalta: egyetlen könyve sikerének sem örült annyira, mint az Adventénak.

Tisztelt Ünneplők!

Ha közülünk nem is mindenki olvasta Füst Milán Advent című művét, sokan vagyunk azok, akik végigélői, szenvedői voltunk az ’50-es évek embert próbáló, lélekromboló terrorjának, a koncepciós pereknek, a kitelepítéseknek, a besúgórendszernek. Tanúi lehettünk az 1956. október 23-án kitört forradalomnak és szabadságharcnak, az újbóli megtorlásoknak, de a második Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának is. Mi a valóságban is megélhettük Füst Milán főhősének felmentését követő felszabadult, biblikus örömét – a szabadságot!

VII.

Füst Milán 1935-ben kezdte el írni nagyregényét, A feleségem történetét, melyhez – elmondása szerint – 40 ezer oldal vázlatot készített. A mű 1942-ben jelent meg, Füst Milán is és az olvasók is ezt a művét tartották legtöbbre. Mindeddig ez a regény Füst Milán legtöbbet fordított munkája. Hadd emeljem ki a Gallimard-nál megjelent francia kiadást, mely jelentős irodalmi elismerést aratott. E művéért 1965-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, ebből az alkalomból interjút készített vele a svéd és a magyar rádió is. A feleségem története 17 nyelven 32 kiadást ért meg. Német nyelven 10 alkalommal jelent meg, legutóbb 2007-ben, az Eichborn Verlag kiadásában. Szerződést kötöttünk a mű spanyol, szerb és bolgár nyelvű kiadására, melyek megjelenése 2009-re várható.

Francia nyelven Füst Milánnak A feleségem története című regényén kívül megjelentek versei, a Catullus és a Boldogtalanok című színművei, valamint az Egy magány története és a Szakadék című kisregényei.

Angol nyelven Füst Milán 25 költeménye és A feleségem története jelent meg, ez utóbbi Angliában és az Egyesült Államokban is.

VIII.

A lehetetlenre vállalkozna az, aki a teljesség igényével – egy rövidre szabott megemlékezés keretén belül – akár csak címszavakban is, de felsorolni kívánná Füst Milán valamennyi művét, erre természetesen én sem vállalkozhatok, de nem lenne teljes a mai ünnepünk, ha nem említenénk meg a Catullus, a IV. Henrik című drámáit és Máli Néni című vígjátékát, híressé vált előadássorozatát a budapesti egyetem bölcsészkarán, melyek a Látomás és indulat a művészetben című művén alapultak. Ezek az előadások néhány évig a budapesti társadalmi élet szenzációinak számítottak. A tolókocsin érkező költőt nagy hódolattal fogadták az egyetemen. A beteg íróból csakhamar mágikus színész és próféta bontakozott ki.

IX.

1999-ben megjelent Füst Milán Teljes Naplója, melyet sajtó alá rendezett Szilágyi Judit, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, ismert Füst Milán-kutató. Füst Milán önmaga vallotta többször: ezt tekinti legfontosabb művének. „A Teljes Napló Füst Milán egész életművének egyik kulcsa, s egyúttal a XX. századi magyar irodalom egyik referenciakönyve. Kétezer oldal rétegezett, gazdag vallomás.”

X.

Füst Milán szenvedélyes pedagógus volt. Pedagógiai munkásságának első szakaszában kereskedelmi iskolai tanár 1920-ig, második szakaszában 1947-től egyetemi tanár a budapesti Bölcsészettudományi Karán 1960-ig.

Végrendelet című írásában arról ír, hogy egyszer a következő szavakkal kezdte egyik előadását:

„– A lépcsőn jövet találkoztam a dékán úrral, aki közölte velem, hogy hallja, mennyire kedvelnek engem a hallgatóim, csak épp hogy sokszor nem értenek az irodalmi ítéleteimmel egyet. Azt válaszoltam neki:

– Mit képzelsz? hogy értenének húszéves süvölvények egyet egy hetvenegynéhány éves aggastyán ítéletével? Arra kérlek tehát Benneteket, kedves süvölvényeim, tekintsétek jelen ítéleteimet az aggságtól befolyásolt, maradi helytelenségnek akár, csak éppen hogy érdemesítsetek rá, és tartsátok emlékezetetekben, amit tőlem hallotok. És ha majd szorgalmasok is lesztek, és tehetségetek is lesz hozzá, akkor találkozzunk majd ötven év múlva. Mert akkor érdekelni fog, hogy még mindig szamárságnak ítélitek-e, amit tőlem ma hallotok?”

A szó jelképes értelmében valamennyien süvölvényként hallgattuk, illetve olvastuk Füst Milán híres egyetemi előadássorozatát, de eltelt a Füst Milán által megjelölt ötven év. Felnőttünk, és a magyar irodalom, benne Füst Milán életműve olyan közkinccsé vált mely annál gazdagabbá teszi életünket, minél többet merítünk belőle. S vajon mennyit merítettünk?

Sokat!

Annyit, amennyi elég ahhoz, hogy Füst Milánból, író-, illetve költőtársi szerint: a kevesek költőjéből, a költők költőjéből mindannyiunk költője legyen.

Ez fogalmazódik meg abban, hogy a Hársfa utca 6. szám alatti társasház lakóközössége – ismereteim szerint – az irodalmi életben páratlan módon kezdeményezte, hogy Füst Milán szülőházán, a Hársfa utca 6. szám alatt emléktábla helyeztessék el. Az emléktábla a jövőben nemcsak arra emlékeztet, hogy e házban született 1888. július 17-én Füst Milán, hanem arra is, hogy 2008. július 17-én a Hársfa utca 6. szám alatti társasház lakói bekerültek a magyar irodalomtörténetbe.

Engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki nemes elhatározásukért, a munkájukért, anyagi áldozatvállalásukért. Köszönetemet nyilvánítom továbbá a VII. kerületi Önkormányzatnak, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, melyek egyaránt felkarolták e nemes kezdeményezést.

Köszönöm figyelmüket!