NYITÓ OLDAL
RÓLUNK
MŰKÖDÉSÜNK
FÜST MILAN ÍRÓI ÉLETMŰVÉNEK ÁPOLÁSA
DOKUMENTUMOK
GALÉRIA
KAPCSOLAT
HÍREK
Magyar EnglishFrançaisGerman
Angyalosi Gergely

Pdf. letöltése

Objektív kórus - árnyjáték (Füst Milán: Habok a köd alatt)

Habok a köd alatt*

A folyón… uszályhajók süllyedtek el a héten,
Senki se tudja, merre, senki se tudja, mikép, –
Kiváltak a ködből, majd eltűntek benne nyomtalan!

 

Csak orruk látszott ki a köd alól, míg elhaladtak – s ki vontatta őket?
Senki se tudja. – Az egyiken a kapitány reggelizett,
A másikon épp vödörrel mert vizet a matróz… s hogy még koppant is a vödör
És megcsörrent a lánc is, – így állítja ezt egynéhány jó tanú.
S hogy lenn a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt,
Hogy alattomosan világított a sűrű köd mögűl.

 

S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom.

Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot mintegy elkeríté
S csak e csekély részletek sűrűje állott helyt a többiért és sejtteté mikéntjeit… no lám!
Mily valószinűen tud hatni némely vallomás!

 

És mégis állítani merem, hogy mind e tanú hazudik. Félálom játszadoz
Érzékeikkel. De még be is csempésznék közénk, kik való-igaz emberek vagyunk,
És húsunk is van, mely körömmel téphető,
E vértelen félálmokat.

 

E gazok azt szeretnék, hogy félálom és e sárga derengés között
Úgy fusson el kis életünk is, mint a hab fut el, amelynek nyoma vész
A köd alatt, a gomolygás alatt és vissza többé nem idézhető…

 

Ott álltak ők hegyes kis csónakjaikon és figyelték a folyót, – oh jól ismerem őket!
Kétes derengés nékik ez a lét, a teljes valóságot ők csak nevetik…
De mit is várhatunk az íly halásztól, aki fenhéjázó s önnön halálával is cicáz
S az életét is hányszor veszti el üres reményekért? A létező világ mit érhet már neki?
Játékon nyerte mindenét s azt játszva dobja el.

 

Oh igen, ők azok, kik szemébe röhögnek a vénasszonynak is,
Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál nekik
S az édesanyjuk eszükbe se jut. De mint a vérszomjas király, ki egyben zsugori,
A kőbakokon ülvén, még a morzsákat is felcsippentik eldurvúlt kezökkel,
Semhogy veszni engednék e drága élet legkisebb parányát, porszemét,
S magát a létet viszont, mint a fityfiringet megvetik.

 

No nem, mi hozzájuk hasonlók nem leszünk. Legyünk csak béketűrők, akár őseink,
Mivel a tébolytól minékünk óvakodni kell.
Az ajtókat pedig jó lesz zárva tartani.
És ne kiáltozzatok mindétig olyas után, ami nincs, vagy rémlátás csupán, –
De békességgel és a gabonának dícsérete közben
Végezzétek el e kétes térségen futásotok…

 

 

E hajók sose léteztek, ti jó Urak!