Dr. Rőder Editnek, a kuratórium tagjának megemlékezése
dr. Boytha Györgyről, kuratóriumunk 21 évig volt tagjáról
(elhangzott az MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány
2011. november 25. napján tartott díjkiosztó ünnepségén)

Kedves Barátaink!

„E világ minden dolga, s csak ez, s magában hordja annak ellentétét is, aminek látszik: az élet a halál principiumát, nélküle az öröm és bánat el sem képzelhető, - a szeretet a gyűlöletet, - a szép a rútat. S azt az egységet nevezem Istennek, melyet a világ minden dolgában látok „ – írta a magyar irodalom nagy magányosa, a magát fiatalon is öreg embernek tartó Füst Milán 1917-ben egy tervezett filozófiai értekezés kezdeteként 12 évvel korábban, mint dr. Boytha György 1929-ben megszületett, s az élettel együtt átvette minden ember közös principiumát: az elmúlás bizonyosságát!

Dr. Boytha György rövid szenvedés után 2010. február 7-én életének 81. évében hunyt el.

Mit tett dr. Boytha György, örökké mozgó változó világunkban, az embernek adatott végessé alakult életben?

Mit emeljek ki dr. Boytha György gazdag életútjából?

Tudományos pályafutását, magyarul, angolul, franciául és németül írt és megjelent a szerzői jog és a kötelmi jog körébe tartozó 150 publikációját, mely olyan jelentős nemzetközi elismerést váltott ki, hogy a tudományos közvélemény évtizedek óta  világszerte a szerzői jog legkiválóbb szakértői között tartja számon?

Külügy területén végzett munkásságát, melyet több éven át az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetében végzett? Vagy amelyet a genfi nemzetközi szervezetekhez rendelt Magyar Állandó Képviselet vezetőjeként fejtett ki 2 éven át nagykövetként?

Több évtizedes egyetemi oktatói munkásságát, melynek eredményeként hallgatók sokaságával értette meg a szellemi alkotás bonyolult, összetett folyamatát, s azt, hogy az így létrejött mű jogvédelme messze túlmutat a szerző személyiségi és vagyoni jogainak védelmén, s arra ad választ, hogy adott történelmi és társadalmi viszonyok között a jogalkotó mit tesz a szellemi alkotás, a szellemi értékek, a gondolatok szabad áramlása, tiszteletben tartása és tartatása érdekében?

Szónoki kérdésként tettem fel, hogy mit emeljek ki dr. Boytha György gazdag életútjából, mert nyilvánvaló, hogy az emlékezés fókuszában dr. Boytha György kurátori tevékenysége, s egész életét befolyásoló rabságra vetése kívánkozik, melynek „eltűrésére és a reményre”  Pál Apostolnak a szeretet dicséretéről szóló tanítása adott erőt Neki, s Írás-magyarázata rabtársainak is 1953-ban a várpalotai rabkarácsony estélyén  De erről majd később…

Dr. Boytha György Füst Milánné Helfer Erzsébet rendelkezése és az Alapító Magyar Tudományos Akadémia felkérése alapján kezdetektől részt vett a kuratórium munkájában: mint a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója, mint Füst Milán sokoldalú művészi munkásságának ismerője, mint Füst Milánné Helfer Erzsébetnek mindnyájunk Erzsi nénijének a Füst Miláni életmű utóélete terén kifejtett áldozatos és eredményes munkásságának tisztelője. Szólnom kell arról is, hogy a különböző életutat bejárt más-más gyökerekkel rendelkező három főből álló kuratórium kezdetben Szabolcsi Miklós akadémikus, elnök, majd halálát követően dr. Bodnár György professzor, elnök, dr. Boytha György professzor, s harmadik kurátorként jómagam, miként váltunk barátokká a Füst Miláni gondolat szolgálatában, s arról is, hogy e barátságot az Alapítvány működéséhez rendelt vagyon, s a vagyon feletti rendelkezési jog, s a kuratórium tagjainak határozatlan időre szóló kijelölésének megkérdőjelezése, igazunk tudata mint kovácsolta még szorosabbá, s, hogy igazunk érvényesítése érdekében olyan együtt gondolkodás alakult ki közöttünk, mely, ha nem az Alapítvány számára drámai körülmények között valósul meg, azt az érzést kelthette volna bennünk, hogy Angyal szállt el felettünk…

A jogvita 2004-ben kezdődött. dr. Boytha György szinte utolsó leheletéig, a halála előtti napig tudásával, szellemi frissességével részt vett benne, ezért amikor 2011 júniusában értesültem arról, hogy a jogvita az Alapító által feltett kérdésekre a Fővárosi Bíróság által adott állásfoglalás alapján minden kérdésben az Alapítvány javára dőlt el, „örültem pedig az igazságnak” de fájlaltam is, hogy dr. Bodnár György és dr. Boytha György ez már nem érhette meg…

………………

dr. Boytha Györgyöt 1952-ben 23 éves korában! koholt politikai vád alapján 10 évi szabadságvesztésre ítélték, melyet a várpalotai rabbányában hajtottak végre. Akit szabadságától megfosztanak, s különösen, ha az jogtalanul és igaztalanul történik, s az állam, mint erőszak szervezet által gyakorolt fizikai és lelki megpróbáltatással is együtt jár, csak úgy tarthatja meg személyiségét, ha van benne „hit, reménység és szeretet”, s dr. Boytha Györgyben Pál Apostol tanításának ismerőjében volt! Oly annyira volt!  hogy 1953-ban a várpalotai bányában raboskodó éhező, lerongyolódott, megkeseredett elmagányosodott rabtársainak karácsony szentestélyén élethitet adjon.

Elkezdett beszélni a karácsony ünnepéről, a jászolban született gyermek Jézus mosolyáról, mely új reményt adott az emberiségnek, s arról, hogy gyermekként ezt az ünnepet szerető családunk körében töltjük, s hogy a karácsony fényessége egy életen át  a család ünnepét, a család szeretetét jelenti számunkra.  Ezért hát senki se érezze úgy, hogy a rabságban megfosztatik a család szeretetétől, mert a szeretetet  sem erőszakkal, sem elzárással, nem  lehet elvonni, mert a család szeretete, a szülői szeretet, a hitves és gyermek szeretete, a testvéri szeretet nem ismer korlátokat, átlép a börtönök falain, s a gondolat és a szeretet erejével elindul a várpalotai rabbánya felé, hogy a képzeletbeli karácsonyfa alá tegye ajándékait: a megnyugvást és a megnyugvásnál is többet jelentő megértést. Idézte az Írásból Jézus tanítását: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és én megnyugosztallak benneteket”. Ha a betlehemi csillag irányába elindult erejükben bízó három királyok, a rideg pásztorok, magabízó férfiak nem restelltek a betlehemi kisdedhez járulni nyugalomért, úgy mi törvénnyel dacolók, akik erősnek érezzük magunkat, mi se restelljünk rabkarácsonyfánk alá járulni, hogy átvegyük a megnyugvás és a megértés  a közös sors elviselésének, egymás gondjai hordozásának ajándékát, s a szabadulásba vetett hitet.

Dr. Boytha György 1956-ban szabadult. Ítéletét 1993-ban semmisítette meg a Fővárosi Bíróság.

dr. Boytha György nemcsak tudós, nemcsak művelt, de bölcs ember is volt. Látom, amint mosolyog Buddhának a buddha szobroknak mosolytalan mosolyával, a végtelenség mosolyával, mely többet fejez ki, mint bármely vallás, mert a szeretetet fejezi ki!

Füst Milán idézettel kezdtem és azzal is fejezem be: „A szenvedések olyanok, mint a magas hegyek: csak onnan láthatod a nagyvilágot, s érsz az éghez közelebb”. Eddig az idézet.

S, hogy mi van az égben azt nem tudjuk, de ismerjük Pál Apostol tanítását:

„Azért most megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”

Megtartó szeretettel emlékezünk Rád kedves… Gyuri!